itt & most

– Úgy döntöttem, nem szarozok tovább és befektettem 8,50 eurót egy kávéfözöbe, egy ragasztóba és egy doboz szögbe. Nem hiszitek el, ettöl mennyire jobban vagyok. A római caffè macchiato szintjét így sem fogom elérni, de legalább magamhoz térek reggel. Ezen kívül tudok megint komolyan basztlizni és a falon lóg az összes tasi, nem a kilincsen. Ennél sokkal többet igazán nem várhat el az ember az élettöl.

– Péntek este produkáltam egy másik magyar lánnyal együt egy tárkonyos csirkeragulevest túrós pogácsával. Mindezt egy 12-es WG közösségi konyhájában egy kilenc fös nemzetközi társaságnak. Mellettünk buliztak a franciák és éjféltöl repeat-one-ban bömbölt Edith Piaf. Ez a brüsszeli romantika.

– Tegnap az új unokatesómnál ebédeltem.

– Ma megvártam mig eláll a zuhogó esö és elindultam Ixelles városrész felé. Mire a szecessziós múzeumhoz értem, az pont bezárt. Céltalanúl bolyongtam tovább és rábukkantam egy bárra. Ez pont jól jött, mert kellett egy meleg ital. Miután a pultnál ülve megittam a híg tejeskávémat és épp indulni készülök, leszólít egy tag, hogy most ne menjek.  – Comment? – Hát hogy most kezdödik mindjárt egy alternatív rövidfilmvetítés, nagyon érdekes, minden vasárnap van és tök kár lenne, ha most mennék. Meghívhat e egy sörre, hogy ittmaradjak? Ezen a ponton átváltottunk angolra. Kiderült, hogy müvész és abból áll a müvészete, hogy szellemi betegeknek nyújt lakáslehetöséget és ebböl a tapasztalatból táplálja költészetét. Elökerült a felesége is és elmesélték az Orval sörmárka történetét, meg hogy özt láttak múltkor az erdöben.

– Most meg telcsiztem a legjobb barátnömmel. Szóval szép az élet!