Élek, virulok

Az internethiánynak az a nagy elönye meg hátránya, hogy többet van az ember a realitásban. Ez az úgynevezett igazi élet, amiben az én esetemben tegnap óta ezek történtek:
– Rájöttem, hogy nem annyira romantikus, faszcináló meg festöi Szent Pétervárra befutni hajóval, ha ez az ipari kikötöben történik. Komolyan mondom, kultúsokk volt. Lepukadt épületek meg emberek, szürkeség és szél. Otthon még viccelödtem, hogy biztos majd a kijáratot is keresni kell, mert semmi nem lesz kiírva latin betükkel, haha. Pontosan ez történt.
– Öt (!) útlevélellenörzés után egy minibusszal elfurikáztam az egyetemre, onnan meg új lakásomba. Öt óra intenzív interkulturális kommunikáció rejlik e mondatban. Még telefonáltam is. Ez mind azért hihetetlen, mert egy szót nem tudok oroszul, de ezt tudjátok.
– Mintha ez nem lett volna még elég, elruccantam bevásárolni és kidöltem ma regegl kilencig.
– Délben kezdödött a nyelvtanfolyam kilenc kis kínaival meg egy örült orosz nyelvtanárral. Három hét elönyük van, kemény lesz.
Most meg ülök a panelban, a német lakótársnöm szobájában a laptopja elött és sietek, mielött visszajön. Ezért a visszafogott hangulat meg humor. De megigérem, majd írok.